Most of my greatest ideas come suddenly. So right now I decided to bring on blogging, I started in Sri Lanka and continued after. This time the target group is wider, I will also write in English. My purpose is to inspire my dear readers through my thoughts and experience. I recommend this blog to anyone who dares to have adventure in his or her mind.
Being in Doha I dont have anything to do but starting this blog offline. Especially because the girl at the counter said that if I dont have internet on the wifi network I have already caught, I should just move to another location. Right. Anyway, the past moths were though for me. Striving for dreams are never easy, but here I come Singapore.
I was so proud of myself, I could pack all my life in 2 bags 33 kgs. The travel agency gave me a paper (which also signed) saying I have 30 kgs. So I was happy about that. Well, on the airport I was told I have 20 kgs. 1 kg from Vienna to Singapore costs 47 Euro. 47 x 13 is much higher than my whole ticket. :) But apparently I could negotiate with Austrians as well and I had to pay only 5 kgs. Anyway it was a huge amount so it was just bothering me. I called the agency and they were amazingly helpful. They admit their mistake and they we willing to pay back the money we paid for the overweight. Good start. Anyway, guys when someone says „Good morning” just take a look out the window if its night or not…
The trip was long. I was sleeping and watching movies. The transit at Doha was long and no Internet. The burger was super expensive and not so good. But the time passed relatively fast.
A legtöbb jó elhatározásom és ötletem hírtelen jött. Szóval most elhatároztam, hogy továbbviszem, amit Lankán és azon túl elkezdtem. Ezúttal két nyelven. Célom, hogy gondolataimmal, tapasztalataimmal inspiráljam a megbecsült olvasókat. Ajánlom mindenkinek, aki mer kalandozni gondolatban.
Tehát most éppen azzal a bizonyos fémmel (rézzel) szeretkezem a Dohai reptéren. Nagyon elfoglal ez a tevékenység, ezért határoztam úgy, hogy hasznosra veszem a figurát és írok pár sort. Nem akarok panaszkodni az elmúlt időszakról, de több frontján az életemnek elég nehéz volt. Elég sok kitartásra volt szükségem és még van is. Minden esetre elkötelezett vagyok a céljaim és álmaim irányába… Singapore vár reám. óóó yeah.
Nagyon büszke voltam magamra, mert 2 táskába sikerült pontosan 33 kilónyi anyagot összepakolnom, ami ugyebár elég jónak számít több évre barátok közt is. Abból indultam ki, hogy az utazási irodába azt mondták, hogy akkor 30 kiló és utána alá is íratták velem azt a papírt, amire a 30 kiló van írva. Na, hát az bizony nem úgy volt, hanem úgy, hogy 20 kiló. Had tájékoztassalak benneteket, hogy Bécsből Singaporeba egy azaz 1 kg túlsúlyért 47 Eurót kell fizetni… nekem 13 kiló volt. Az többe kerül, mint a repülőjegyem cak um pakk. HÁH. Bevetettem a boci szemeket, így csak 5 kilót kellett volna kifizetnem (nézd már lehet alkudozni még a osztrákokkal is), de még mindig igen csak piszkálta a csőrömet a történet, ezért felhívtam az irodát. Le a kalappal előttük, beismerték a hibájukat és visszatérítik a 207 Euró. Tehát így indult… komolyan mondom, ha azt mondják jó reggel nézzetek ki, hogy milyen napszak van. :P
Az út picit fárasztó volt, videóztam meg aludtam. A Dohai reptéren soknak tűnt a transit. Egyrészt marha drága nem tudom milyen burgert ettem vacsira, ami közel sem volt olya jó, min amilyen magas volt az ára. Másrészt, a wifi nem működött. Egy darabig próbálkoztam ilyen luxus váró mellől lopni, de ott sem működött. A csel az egészben az volt, hogy maga a wifi hálózat működött és mindenhol elérhető volt, lehetett csatlakozni… csak épp internet nem jött rajta. Nem jött fel semmi bejelentkező képernyő semmi… egyszerűen nem volt net. A segítőkész reptéri információs lány közölte, hogy mennyek arrébb, ott szokott lenni internet. Jó! :)
Singapore
Arriving to Singapore the little girl was waiting for me. She helped me a lot in the beginning with getting around, meeting those people I was supposed to meet and again I had an exciting „hide and seek at the university where my stay was not totally legal. :)
The climate hit my head a bit, but I was in good caring hands…
Megérkezvén a kicsi lány már várt rám. Segített az elején az akklimatizálódásban, hogy megtaláljam a helyes utat, hogy tudjak találkozni azokkal, akikkel sikerült találkozót egyeztetnem otthonról, valamint nem utolsó sorban megint izgalmasat bújócskáztam az egyetem való nem éppen legális tartózkodásom során.
A kíma eléggé megütött, sokáig csak kovályogtam… de jó kezekben voltam.
Malaysia
During these 2 months, every time we actually traveled (so we went from point A to B) we always had some challenges to take. But eventually we were always successful. Though our biggest enemy is still time. :P
Well we simply missed the bus to Melaka by 7 minutes. I was even running up the stairs with around 40kgs, but still, that damn thing didnt wait. Anyway, we took the next one and comfortably arrived to Melaka.
I booked a hostel in Melaka and the owner offered to pick us up from the station. Sounded a bit suspicious, but turned out that he was one of the friendliest and most hospitable person during the whole trip. We got a full air-conditioned room with AC and double bed for the price of a dorm bed, because we were the 1st guests in the hostel. They guided us around the city by car, invited us for dinner and introduced us the local culture. They even helped me to organize a rooftop, starlight dinner for the birthday girl. Amazing people, I will go back to visit them for sure.
We didnt want to leave them but Kuala Lumpur was calling. We were staying at a couch surfers place. It was damn difficult to find, we could meet him only for 30 minutes, but the room was looking at the Petronas Towers. He was a doctor, he shared interesting stories about Malaysian and Chinese. Next morning after having some back ache because of the hard floor we charged the Petronas Towers. Unfortunately we could get it… sooo many people. Anyway we rewarded ourselves a small nap in one of the parks close by, which turned out to be really comfortable.
A 2 hónap alatt az utazás során minden egyes alkalommal meg kellett küzdenünk valami kihívással, amikor A pontból B pontban mentünk. Kezdésnek konkrétan lekéstük a Melakába tartó buszt. Kb 6-7 perccel. Pedig a végén már legalább 40 kiloval rohantam fel a lépcsőn. No nem baj, a következővel kényelmesen odaértünk.
A hostel tulaja, amit lefoglaltam előző nap gyanúsan barátságos volt, mondta, hogy kijön értünk a buszhoz. Végeredményben az egyik legbarátságosabb, legvendégszeretőbb embert ismertünk meg személyében az utunk során. Az egyedüli és az első vendégek voltunk a vadi új hostelben, így 2 ágy áráért egy külön légkondis szobát kaptunk. Ezen kívül körbevittek minket a városban kocsival, meghívtak vacsorára és még háztetős, csillagos vacsorát is segítettek szervezni a születésnaposnak. Fantasztikus emberek, biztos vissza fogok menni meglátogatni őket.
Fájó szívvel hagytuk ott őket, de Kuala Lumpur hívogatott. Egy couch surfernél laktunk, elég nehezen találtuk meg a lakást, de végül sikerült. A srác orvos volt, körülbelül 30 percet tudtunk beszélgetni, mert késő volt, de igen érdekes embert ismertünk meg személyében. A szobánkan konkrétan nem volt semmi csak a padló, de legalább a Petronas Tornyokra nézett az ablak.
Másnap reggel megrohamoztuk a tornyokat, de a korai kelés ellenére sikertelenül… aznapra az összes jegy elkelt. Sebaj Tóbiás egy a reptérhez közeli parkban tartottunk délutáni sziesztát.
Hangzhou
Arriving at night the taxis asked for gold bars to take us to the city, so we decided to accept one of the security guys help. He arranged us to one of his friends hostel close to the airport. It was a really interesting experience for me. We felt like the owners have just left the room half an hour before our arrival. They changed the bed sheets, cleaned the toilet, left all the personal belongings in the drawers. We even found Chinese pirate porn… :P The „Internet” was provided through a cable which was thrown over the window from the next room. Hot water was in containers, the water came from a tube. But we enjoyed. :)
The next day we travelled to city, our host couch surfer was a really interesting guy. He was young, but he owned a small fast food place and already working on his business selling clothes. Pretty cool guy. We stayed on a mattress in the living room. It was comfortable. The city was amazing. I have the best memories about this city in China. Beautiful parks over a gorgeous lake, travel by bike. Simply beautiful and good. Spending there only 3 days was not enough.
Éjjeli érkezés, a városba nem lehet bemenni csak aranyáron taxival. Az egyik biztonsági őr ismerőse elvitt minket valami közeli hostelbe, aminek elfogadható ára volt. Számomra ez jó élmény volt. Olyan érzésünk volt, mintha fél órával az érkezésünk előtt, még éltek a szobában, aztán gyorsa kizavarták őket és kitakarítottak, mert hogy vendégek jöttek. Személyes tárgyak, a fiókokban szétszórva.. még kínai kalóz pornót is találtunk. Az internetet úgy kaptuk, hogy a szomszéd szobából átdobták a kábelt az ablakon. Meleg víz ilyen tároló edényekben volt csak, zuhanyrozsa helyett csak egy cső. De jó volt… :)
Másnap bevetettük magunkat a városba, a szállásadó couchsurfer nagyon jó fej srác. Fiatal, kész üzletember. Saját kis gyorsbüféje van és internetes boltja is. A nappaliban aludtunk egy matracon. Kényelmes volt. Maga a város gyönyörű. Bennem a legjobb nyomokat hagyta. Biztos hogy vissza akarok menni. Hatalmas tó, gyönyörű parkok, biciglizni lehet, mint Hollandiában. Egyszerűen szép és jó. Nem volt elég az ott töltött 3 nap.
Shanghai
All together we nearly stayed 2 weeks in Shanghai. Nice and livable city. Its alive and there is a lot to see. We stayed at our dear friends relatives place in a traditional Japanese built wooden house. We had a tiny room and a tiny bed, but love was surrounding us so it was nice. Aunty and uncle were really nice to us. We saw traditional Chinese market, great shopping centers, sightseeing spots. We have been to the highest skyscraper that tourists can visit.
We even visited the world expo. We spent 3 days there. Honestly, it worths to go only because it’s a once in a lifetime opportunity. But even today I cannot really figure it out why the hell did I queue 2 x 3.5 hours, just to see a pavilion in a rush for 20 minutes after. The Hungarian pavilion was not a big deal. But I do see valid point why it DID worth it. I realized what crowd really means. There are A LOT OF PEOPLE IN CHINA. Daily there were around half a million people visiting the expo.
We also visited a small ancient town close to Shanghai. It was called Xi-Tang. It was really nice, like Venice in China. Some emotional shadows were disturbing us but objectively seeing this is another place where I really want to come back.
Több darabban majdnem 2 hetet töltöttünk el a nagyvárosban. Szép, jó, élhető város. Nyüzsög, él és bőven van mit nézni. Egy hagyományos japán építésű faházban éltünk egy parányi szobában egy parányi ágyon. De körül vett minket a szeretet. Házigazdáink tüneményesek voltak.
Láttunk hagyományos kínai városrészt, hatalmas shopping centereket, turisztikai látványosságokat. Voltunk fent a világ egyik legmagasabb turisták számára elérhető felhőkarcolójában.
Láttuk a világkiállítást. Összsesen 3 napot töltöttünk ott. Őszintén szólva, azért érte csak meg, mert ilyen élménye általában egyszer van az embernek. Szép volt, jó volt, de a mai napig nem tudom pontosan megmagyarázni magamnak, hogy miért álltam 2x 3.5 órát sorba, hogy 20 perc alatt megnézzek egy paviliont. A magyar pavilion nem volt nagy durranás. Azért talán megérte a dolog, hogy sikerült megértenem, hogy mint jelent az IGAZI tömeg. És hogy Kínában valóban baromira sok ember van. Napi fél millió látogatója volt az exponak.
Meglátogatunk egy kis közeli ősi városkát is. Xi-Tang nak hívják. Nagyon tetszett, olyan mint valami kis Velence kínában. Sajnos érzelmi dolgok beárnyékolták, de egy másik hely, ahová biztosan visszamegyek egy nap.
All together we nearly stayed 2 weeks in Shanghai. Nice and liveably city. Its alive and there is a lot to see. We stayed at our dear friends relatives place in a traditional Japanese built wooden house. We had a tiny room and a tiny bed, but love was surrounding us so it was nice. Aunty and uncle were really nice to us. We saw traditional chinese market, great shopping centres, sightseeing spots. We have been to the highest skyscreeper that toursits can visit.
We even visited the world expo. We spent 3 days there. Honestly, it worths only because its a once in a lifetime opportunity. But even today I cannot really figure it out why the hell did I queue 2 x 3.5 hours, just to see a pavilion in a rush for 20 minutes after. The Hungarian pavilion was not a big deal. But I do see valid point why it DID worth it. I realized what crowd really means. There are A LOT OF PEOPLE IN CHINA. Daily there were around half a million people visiting the expo.
We also visited a small ancient town close to SHanghai. It was called Xi-Tang. It was really nice, like Venice in China. Some emotional shadows were disturbing us but objectivly seeing this is another place where I really want to come back.
Suzhou
The city of parks. The parks are really nice, the couch surfer with whom we stayed was an interesting personality. I was glad to get to know him. In the old times there were some crazily rich people owning huuuge gardens. Suzhou is also one of the nicest cities I have been to.
A parkok városa, ahogy mondták. Valóban szép parkok voltak a couchsurfer, akinél voltunk egy igen érdekes jellem. Örülök, hogy megismertem. Őrület, hogy a régi időkben milyen fényűző kerteket építettek egy-egy embernek. A top kínai városok között van, amikben jártam.
Chongqing
Jinny’s hometown. We flew from Shanghai using domestic airlines. About 50 minutes before the flight we were standing in front of the check-in counter, where we were told that our ticket doesnt exist. After 10 minutes of argument we went to another terminal and our reservation suddenly appeared. But we still didnt have any seats on the plane. We were told to wait for the next plane. This phenomenon is called over sales and it’s common in China. The purpose is to sell more tickets than the actual number of seats speculating that some people will be late. Great. We were offered along with a Chinese family to be taken another city close to our destination and we get the train ticket as „compensation”. F*ck you… I told the guy that so he can prepare his speech to my Embassy because my visa is going to expire and I cannot leave the country because of his company. Well. After 6 hours of waiting we were flying to Chongqing, Jinny accepted a compensation which was about 1.5 times more than the original ticket, I didnt accept because I wanted to sew them. In Chongqing we found it out that it doesnt worth to sew them… its just too common in china and there is a small gate in the law allowing this. Anyways, I managed to get my part of compensation from the company as well and I learned a lot from this. Welcome to the modern China :P
Jinny’s parents were wonderful people. All her relatives were really friendly and hospitable. They helped me a lot, I really enjoyed staying there for 3 weeks. I got to know a smoggy, crowded big city with a lot of hot food and girls and this city has its own beauty…
Jinny szülővárosa. Shaghaiból repültünk egy belföld légitársasággal. Körülbelül 50 perccel a járat indulása előtt a check-in nél álltunk, amivel nem is lett volna probléma, csak éppen közölték velünk, hogy nincs meg a helyünk. Körülbelül 10 perces balhé után egy másik terminálnál már megvolt a jegyünk, de hát sajnos hely már akkor sem volt a gépen. Közölték, hogy várnunk kell a következőre. A jelenség neve overselling. Egyszerüen arról szól, hogy több jegyet adnak el, mint amennyi hely van a gépen és arra spekulálnak, hogy valaki majd lekési. Hát most nem késte le senki. Velünk volt még egy kínai család is. Végül egy másik közeli városba akartak minket elreptetni, majd „kártérítés” címszóval kifizetni a vonatjegyet abból a városból Chongqingbe. Hát ló*aszt. Mondtam az ürgének, hogy lejár a vízumom, minden el van tervezve, ő fog a követséggel beszélni? Na erre megenyhült. Végül 6 órával később ültünk a repülőn a megfelelő városba. Jinny több kártérítést kapott, mint a jegy ára. Én nem fogadtam el, mert be akartam perelni őket. Fel is kerestünk egy ügyvéd irodát, akik szépen türelmesen elmondták, hogy rohadtul de nem éri meg… hát ez van, legalább megpróbáltam. Minden esetre utólag kivertem belőlük a kártérítést nekem is. Ez a kínai modern gazdaság… :)
Jinny szülei tüneményesek voltak. Le a kalappal az összes rokona igazán vendégszerető volt. Sokat segítettek, jól éreztem magam abban a 3 hétben. Megismertem egy igen smogos, nyüzsgős nagyvárost, aminek megvan a maga bája és rengeteg a jó nő.
Chengdu
The Chongqing-Chengdu train we didnt miss… we were given the tickets for the wrong day :P So again we spent a couple of hours on the station and after that on the slow train listening to all the sales people selling so many bullshit.
The relatives in Chengdu were also really friendly and hospitable. They helped a lot and we could spend the last week of our trip in a real palace.
Chengdu for me is similar to Chongqing with less hills. We visited the world’s biggest Panda reservation. I think these creatures were created with the pure purpose of being adored by humans. I still dont believe how cute they are. We just wanted to hug them :)
After a hurting good bye in Chengdu I suddenly found myself in Boca’s living room watching the World Cup in English this time, starting a new life.
A Chongqing – Chengdu vonatot nem késtük le, csupán az volt a probléma, hogy rossz napra adták a jegyet… így hát megint eltöltöttünk pár órát az állomáson, majd a vonaton is, mert a lassu vonattal sikerült mennünk. A ráérő időnkben hallgathattuk az értékesítési szövegeket. Szerintem még egérszart is megpróbálta ránk sózni. :)
A rokonok Chengduban ugyan csak nagyon rendesek voltak. Sokat segítettek és igen szép palotában lakhattunk az utolsó egy hétben.
A város számomra hasonlított Chongqingre attól eltekintve, hogy nem voltak hegyek. Viszont megnéztük a világ egyik legnagyobb panda rezervátumát. Azokat az állatokat azért hozta létre Isten, hogy az emberek gögyögjenek hozzájuk. Hihetetlen, hogy milyen aranyosak. Meg lehet őket zabálni.
Chenduban fájdalmas búcsú és mire felocsudtam már a Bocáéknál néztük a WB immár nem kínaiul egy új élet peremén.
Random pictures from the trip:
Random képek az útról:
